Ismertető:
"Megint odaült a mellvédre. A naplemente még élesebb árnyalatokat hívott elő. Az ég, a víz, a házak falai, a part menti zátonyok kövei, meg a zöld zuzmó, amely borítótta őket, az El Morro kőfala, és minden, amit az a fény megérintett, arany, rózsaszín, lila és egyéb, meghatározhatatlan színekben játszott. Súrolta a szépség.
A naplementékben, a nőkben, a környezetében lüktető életörömben, a zenében, a tenger végtelen jelenlétében, az illatokkal telített levegőben rejlő szépség. A lüktető élet szépsége. Minden mégis olyan távol volt tőle." |
